• Tűnemez

    Nemez, nemez, nemez…

    Nem nagyon írom a blogot, pedig palántázom, mint az állat és közben közelharcot vívok Despota Mátyásunkkal, aki igen nehezen hajlandó elfogadni, hogy az ültetőtálca nem garázs vagy autópálya, a benne lévő magonc pedig se nem lelegelni való zőccség, sem csokorravaló virág, amitől az édesanyja könnyekig hatódik. Mentségemül szóljon: nemezelek, nemezelek, nemezelek… Egy évvel ezelőtt, karácsonyra kaptam egy hatalmas nemezelő kezdőcsomagot Anyukámtól. Nem tudom, miért épp ezt kértem tőle (illetve dehogynem): annyi kipróbálni való ötletet, hobbit láttam már addigra az interneten, hogy csak kapkodtam a fejem, ámuldoztam mások tehetségén és elkezdtem előre sajnálni az idő végességét, azt, hogy nem próbálhatom ki mindegyiket. (Ugyanezt érzem mostanában az utazással kapcsolatban is: semmi sem…

  • Receptek

    Roxmorts-i vajsör

    Bobó már egy ideje nyúz a Harry Potter-féle vajsörrel, úgyhogy ma “nagy duzzogva” engedtem a nyomásnak. 🙂 Egy viszonylag egyszerű recept alapján álltunk neki ennek a szívet melengető, forró italnak, de ha igazi gourmandok vagytok, akkor a legkülönbözőbb vajsör-variációkból szemezgethettek az internet szent éterében. A vajsör amúgy nem mágia vagy J.K. Rowling képzeletének szüleménye, már a Tudorok korában, az 1500-as évek végén is készítették, eredetileg (ahogy a regénybéli boszorkány- és varázslóképzősök és ahogy ma mi is) forrón fogyasztották, de az 1600-as évektől, ahogy fordult a divat, elkezdték lehűteni – e formája leginkább a tojáslikőrhöz hasonlított… Tényleg mesés… Hozzávalók: – 3 ek cukor – 4 ek vaj – 6 dl forró…

  • Kert

    Megérkeztek a biovetőmagok!

    Megérkeztek végre! Különös gonddal csomagoltuk ki őket Bobóval, máris azt tervezgetve, melyik magot neveljük majd elő, melyik magot melyik parcellába, sarokba, kerítéstőbe vetjük… na de álljon meg a menet: idén ez már nem is lesz annyira egyértelmű…! Tavaly kaptam kölcsön Krumpach Erzsébet: Bőség kertje című könyvét a barátnőmtől, akinek megakadt a szeme az alcímen “Ásás, kapálás nélkül…” és “valamiért” rögvest rám gondolt, pontosabban arra a szélmalomharcra, amit ketten folytattunk a kisfiam, a pelenkás Matyó, illetve további x+n számú gyerek mellett odakünn, a kertbe’… Lássuk be, a hajdani paradicsomi körülmények helyett az ágyásokat felverte a  gaz, minden növény élettartama munkaidő- és vízhiány miatt pengeélen táncolt és úgy egyáltalán: iszonyatosan fárasztó volt…

  • Egyéb

    Újrakezdés

    L. halála mindenkit traumatizált. Engem – mint kívülállót – talán kicsit jobban, mint ami normális. Vagy mint ahogy illik. Bár meg lehet-e ítélni, mit illik vagy mi számít normálisnak egy gyászfeldolgozásban? Aligha. Szerintem minden az, ami átsegít a veszteségen. Így inkább kijavítom magam: L. halála jobban megviselt annál, hogy mély szorongások nélkül át tudjam vészelni a tudatom újraépülését. Mert ezzel a tragédiával sokunk darabjaira hullott szét mindazzal együtt, amit erről a világról vagy az élet ún. rendjéről hitt. Következésképp egy olyan világban kell összeraknunk az új, még számunkra is kissé idegen személyiségünket, ami L. nélkül soha nem lesz ugyanolyan, mint amilyen azelőtt volt. A természet és az igazság ellen való…